Szóval, sziasztok!
Úgy döntöttem kezdek egyedül is egy blogot! Bocsi csajok, de ilyen kedvem volt.
Hát akkor el is kezdeném először a szereplőkkel  majd az 1. résszel. Próbálok majd sok képet és zenét is hozni!

Szereplők

Amelia  Kunis

Ebben a történetben 18 éves. Van egy bátyja és egy húga. Tavasszal költözött el szüleitől, mivel elég jól megy nekik, és kapott szülinapjára egy lakást London egyik külvárosában. Már nem jár iskolába, hanem egy újságnál dolgozik. Szeret fotózni, írni és imád zenét hallgatni. Néha bulizik, viszont akkor eléggé elengedi magát. Kedvenc színe a zöld. Van egy vadász görénye Aladdin. Néha furának hiszik, mivel nem a mostani zenét szereti , hanem a régi rockot.

Siva Kunis

Mia bátyja. Egy bandában énekel a jól ismert The Wanted-ban. Vezetéknevét megváltoztatta , nehogy valami bántódás érje Mia-t.  Magas , barna bőrű , barna hajú és egy szívtipró. Nagyon hűséges barát tud lenni, de ha kizökkentik, eléggé megváltozik, ezért párszor már balhéba keveredett. Derűs napjain (és persze szabad) sokat szokott beszélgetni húgaival.

Lucy Kunis

Ő a harmadik testvér. Nővéréhez eltérően ő rengeteget bulizik. Viszont nem azért , hogy halálra piálja magát és tiszta hülyét csináljon magából, hanem azért mert egy 1 éves csrediák programban vesz érszt és a tinik bulizási szokásairól ír egy beszámolót. Most Londonban lakik nővérével. Eléggé tanulós fajta , de eltduja engedni magát, persze mindig tanácsot kér nővérétől. Néha bejár fotózásokra is modellkedni, bár nem ebben   a szakmában kíván tovább menni.

 Sajnálom , de muszáj volt beleraknom magamat is. (:D)

A történetben Sophia Grace  leszek.

 Imádom a barátaimat és sosem hagyom őket cserben. Szeretek kerítőnősködni , viszont nekem még nem volt barátom. A történetben Lucy legjobb barátnője vagyok, de Mia-val is  mindig jól kijöttem, ha kellett neki valaki én mindig ott voltam. Ahoz képest, hogy ő 18 én meg csak 16 elég jól kijöttünk. Néha még pasi ügyben is ki tudtam segíteni. A két jómadárral lakom, mert Lucy-t nem akarták elengedni egyedül jöttem vele én is. Bár én otthon tanulok, mivel elég jó memóriával áldottak meg, nem sokat jött a tanár.

One Direction

 Gondolom őket nem kell bemutatni. A történetben mindenki uyganolyan mint most, de a barátnőket illetve , csak Eleanor jött  képbe és lehet , hogy csak ő is fog.

És akkor itt az első rész!

-Jajajajajajaj-fogtam a fejemet , miközben össze-vissza szaladgáltam a szobában. 

-Mi az ? Mi történt?-szaladt ki Sophia . Megtorpant , körben nézett ijedt tekintettel, majd mivel gondolom látta ,hogy nem ég a ház megnyugodott. Az itthoni szerkójában volt, ami nála a kosaras gatyája és egy fekete top-ból állt. 

-Elveszett a telefonom!-mondtam teljes kétségbeeséssel és leguggoltam a földre-Ezt nem hiszem el ,csak én lehetek ilyen béna-temettem arcomat a kezeim köze.

-Jajj istenem! Hát veszel egy másikat.-nézett rám  értetlenül.

-De benne van minden telefonszám, a képeim , a jegyzeteim, MINDEN!-néztem fel rá kétségbe esetten- Elmegyek megkeressem!-álltam fel hirtelen.

-Nekem 8...-vont vállat , majd bement a szobájába.  Felkaptam a bőrdzsekim és a táskám. Volt nálam egy kevés pénz meg egy kis szájfény. Lebaktattam a lépcsőn, mivel csak két emeletes a házunk. Nem emeletes házban laktunk, mint a többi tini akik ide költöznek. Á, nem az én szüleimnek mindig kell a felhajtás, ezért kb. egy kisebb villát kaptam.

 Imádtam itt lakni. A szobám szép fű zöld színe, a nappali meleg érzete és a jól felszerelt konyha, ahol minden nap valami mást próbáltam ki. Leszaladtam a földszintre,  majd ki az utcára.

-Hol is jártam ma?-töprengtem a járda közepén- Ja tényleg a kávézóban!-mutattam fel az ujjamat , mint a rajzfilmekben. Egy elég jó kis lakóközösségben laktunk és szerencsémre, volt a közelben egy kis kávézó. Tudni illik, nagyon nehezen ébredek fel és mindig iszok kávét , bár lekéne szoknom, mert sárgák lesznek a fogaim. Ettől még nem nagyon féltem ,mert nem látszott meg. 5 perc gyors gyaloglás és ott is vagyok.

-Szia Bryan!-integettem az én kedves kis ismerősömnek. Már törzsvendégnek számitottam, mindenki ismert.

(Bryan , amikor fel kellett vidítani , ő mindig megtette amit megtudott)

-Szia , mi van itt hagytál valamit vagy még mindig álmos vagy?-mosolygott rám , mire én egy gúnyos mosollyal viszonoztam.

-Igazából, igen itt hagytam valamit. Nem láttad a telefonom?-néztem rá kérlelően.

-A Blackberry-t?

-Ühümm-bólintottam.

-Hát nézz körül, még senki nem hozta ide-mondta majd az asztalok felé bökött a fejével.

-Rendben köszi-indultam el , de gyorsan visszacsúztam-Ó, és ja összedobhatnál egy frappét-vigyorogtam rá.

-Ahogy kívánod-majd elment a hozzávalókért.

-Majd kiabálj!-mutattam fel az egyik ujjamat, miközben az ajtó felé kiabáltam, oda ahova elment.

-Meglesz!-szólt vissza.

-Imádlaak!-majd küldtem felé egy puszit. Mindig azt játszom, mintha a barátnője lennék, mivel sokan rámozdulnak, ugyebár elég jól néz ki. Így szoktam kárpótolni , azokért az estékért amikor csak értem kinyitotta a kávézót, mert én rossz paszban voltam.

-Én is téged!-jött vissza a cuccokkal. Én elindultam az asztalok felé. Egy  (gondolom) pár éppen oda ültek le ahol én voltam egy fél órával ezelőtt.

-Jajj bocsá...-mentem oda , de megakadtam. Az én drágalátos húgom volt az. 

-Ó, sziaa Mila. Hát te?-nézett fel rám azokkal az iszonyú nagy szemeivel. Ez már családi vonás volt, csak Siva maradt ki valahogy, gondolom mert fiú.

-Sziaa..., hát tudod itt hagytam a telóm-és megpillantottam a hőn szeretett kis telóm az itallap alatt-de meg is van!-kotortam elő, és véletlenül meglöktem a srácot.

-Jajj bocsánat!-mondtam, amíg ő lehúzta a szemüvegét és a kapucniját. Gyönyörű barna szemei és felállított haja volt. Jó ízlése volt a húgomnak. De honnan szedett fel egy ilyen srácot?

-Elnézést , még be sem mutatkoztam. Liam-nyújtotta a kezét.

-Őőő, szia Mila vagyok, Lucy nővére-viszonoztam a kéz fogást.

-Na, de én hagylak is titeket!-mondtam majd visszasiettem a pulthoz.

-Meglett?-kérdezte Bryan , miközben nekem nyújtotta a frappémat.

-Igen, de mást is találtam.

-Mit?-nézett értetlenül.

-A húgomat, egy elég helyes sráccal..-mondtam és beleszürcsöltem a mogyorós itókámba.

-De hát én itt vagyok?-színlelte , mintha megbántottam volnaa.

-Jajj te - röhögtem rajta- valami Liam vagy ki, de még a vezetéknevét se mondta el.

-Nem Liam Payne?-kérdezte és én furcsálóan ránéztem- az uncsitesóm imádja azt a bandát, a One Direction-t és ha meglátogatjuk folyton róluk hadovál, én meg kénytelen vagyok figyelni. Barna felálló haj, barna szemek? Igaz?

-Hát igen, de akkor meg mit keres egy hírességel itt a húgom?

-Na pont, te mondod , mert a te bátyád nem egy szupersztár, áhh nemm-csóválta a fejét.

-Jól van, na de poénos kedvünkben vagyunk-tettem csípőre a kezem-Mindegy is megyek haza , mert Sophia még valami bulit csinál nekem. Na pá!-megakartam fordulni, de Bryan megfogta a vállam.

-Figyu, tudom, hogy ciki, de nem kérdeznél rólam Sophiától?-kérdezte elpirulva
-De, persz... miért tetszik?-néztem rá nagy szemekkel, mert eddig nemsok mindent mutatott a lány felé.
-Nem, a konzervnyitót akarom kölcsönkérni!-nézett rám mint egy hülyére- Persze , hogy tetszik,akko nem kérnélek meg!
--Jól van na- vágtam be a durcát.
-Na , ne haragudj...-simogatta meg a vállam.
-Jó, nem haragszom és megkérdezem , de most már tényleg szia!
-Rendben. Szia!-integett .
Kiléptem az jatón és a szél fújta a hajamat. Semmi extra, az általános öltözékemben voltam. 

Hazafele vettem az irányt. Most kicsit lassabban mentem. Kezemben a frappémmal és a telefonommal, amiből föl se néztem. Egyszer csak a lábamnál egy kis kutyát vettem észre.

-Hát te?-emeltem fel , mert egyedül volt.

-Úúú-futott felém egy fiú- Köszi, hogy elkaptad épp szökésben volt.-mosolygott rám.

-Akkor jó , hogy itt voltam.-mosolyogta vissza. Hirtelen egy lány hangot hallotam magam mögül, nem túl közel.

-Ó-ó-kerekedtek ki a szemei-Gyere!-megfogta a kezem és berántott az egyik bokor mögé. A kutyus jött utánunk.

-Te mit csinálsz?-kérdezte kissé felháborodva. 

-Shhh! 

Befogtam a számat. Ott ültünk a fűben , mikor elkezdett felemelkdni. Kinézett és megkönnyebült amikor nem látott senkit. Felállt és felsegített engem is.

-Sajnálom-mondta lehajtott fejjel és megvakargatta a tarkóját.

-Semmi gond, de ki volt az a lány?

-Az exem.

-Ja, gondoltam amúgy... Jajj , vérzel-mutattam a karjára.

-Áhh , semmi csak egy karcolás- legyintett.

-Elferdőződhet. Gyere otthon beragasztjuk.

-Nem , tényleg nem kell...-mentegetőzött.

-Na gyere!-fogtam meg a pulcsijánál , egy kicsit megindítottam , utána már jött magától. A kis szörmók végig követett minket.

-Amúgy, még a nevedet sem árultad el-mondta zsebre tett kézzel.

-Amelia Kunis, de csak Mia vagy Mila. És te?-néztem rá.

-Andrew Collins. De haveroknak csak Drew. Itt laksz a környéken?

-Igen , ott-mutattam a házunkra.

-Mi egy utcával lejjebb lakunk.

-Az remek , majd még akkor összefuthatunk!-nyitottam ki az ajtót.

-Ez egyértelmű!-jött beljebb mosolyogva.

-Mila?!-kiabált le Sophia az meletről.

-Igen?!-visszaordibáltam.

-Hol a hajsz...-jött le a lépcsőn egy szál törülközőben-Úristen!! -szaladt vissza az emeletre , amikor meglátta Andrewt.

-Hát ez meg ki volt?-kérdezte elkerekedett szemekkel Drew.

-Ja húgom meg az én barátnőm . Itt lakik velünk.

-Óh, neked van egy húgod?-ült le az egyik bárszékre, amíg én előkjerestem az elsősegélydobozt.

-Igen Lucy, meg egy bátyám Siva.

-A Wanted-ból?

-Igen , ismered őket.

-Ja , hallottam már róluk. Szhhh- szisszent fel amikor lefújtam fertőtlenítővel a sebet.

-Bocsánat-motyogtam a hajamba.

-Semmi, gond inkább én köszönöm , hoyg csak most ismertél meg, demár így gondoskodsz róla-vigyorgott rám oldalról.

-Semmiség.

Na szóval-jött le Sophia az emeletről , most már itthoni ruhájában- Mila, ezért még egyszer kinyírlak, és amúgy szia Sophia-nyújtotta a kezét Andrew-nak.

-Andrew, és nyugi nem láttam semmit.

-Remélem is!-röhögött Sophia , amíg elsétáklt a hűtőig.

-Jajj, nekem mennem kell, mert az öcséim még megölnek, ha elveszítem a kutyát-kapta föl a kis picúrt.

-Rendben, gyere kikísérlek.

És hát , most itt a vége, de nemsokára próbálok új részt hozni!
u.i: bocsi , hogy ehez a részhez ninncs zene , de nem találtam szóval itt az egyik kedvencem : Chris Rene: Trouble