2. fejezet

-Hát , akkor majd találkozunk-kísértem ki Drew-t a kapuig.
-Hát, igen remélem- vakargatta megint a tarkóját- Szóvaaal... meg tudnád adni a számod?-nézett fel rám , kérlelő szemekkel.
-Persze!-mondtam boldogan, hogy kicsit enyhítsek az izgulásán. Elövette a telóját és átnyújtotta nekem. Gyorsan bepötyögtem a számom és elmentettem Mia néven.
-Köszi-mondta egy 1000 watt-os mosollyal.
-Nincsmit- viszonoztam a mosolyt.
-Hát akkor szia-és elment.
-Szia-integettem , majd visszamentem a házba. Hogy a halálba nem találkoztam én még vele? Már itt lakunk nem is tudom mennyi ideje, és még csak Bryan az egyetlen barátom.
-Na , mizu?-kérdezte Soph, miközben kakaót ivott.
-Semmi, meglett a telóm , jajj képzeld láttam Lucy-t Liam Payne-el tudod abból a bandából- tettem le a táskám , mert még mindig rajtam volt.
-Hogy mi??-köpte ki Soph a kakaót . Annyira vicces volt, hogy muszáj volt elröhögnöm magam.
-Igen-igen, Bryan mondta , hogy ő az, jajj tényleg Bryan...-ültem le mellé a kanapéra és rá vigyorogtam.
-Mi van vele?-nézte még mindig a tv-t , de én láttam rajta , hogy elpirul, mondjuk lehet , hogy csak képzelődtem.
-Hát , tudod elég jól néz ki ...-próbáltam utalgatni.
-Igen...tudom-suttogta, de én meghallottam.
-Aha!-mutattam rá - szóval neked is tetszik!
-Miért én tetszek neki?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Hát nem is tudom hogy elmondjam-e...-húztam kicsit.
-Na!-lökdösött oldalba.
-Jól van, hát igen tetszel neki!-lélegzet visszafolytva vártam a reakcióját. Akkora mosoly ült ki az arcára, hogy azt leírni nem lehet. Gyorsan átkapcsolt egy zene csatornára, ahol éppen az 1D új száma ment a Live While We're Young. Felállt a kanapén, majd magával húzott és énekelve ugráltunk , bár én még a szöveget se tudtam , de azért ugráltam vele ő meg torkaszakdtából énekelt. Vége lett a számnak, mi meg a fáradságtól összerogytunk a kanapén.

-Oké, oké nyugi!-toltam le a vállánál fogva Sophiát a kanapéra.
-Jajj istenem  most mit csináljak? Elmenjek a kávézóba?
-Hát , nem tudom...menjél-vetettem oda.
-Juhúú!!-szaladt fel a szobájába.
-Jaj istenem te lány...-mondtam halkan mosolyogva. Mit csináljak? Gondolkoztam magamban. Felhívom Drewt. Vagy ne? Túl korai? Nem hiszem. Felhívom. Odanyúltam a táskámért és megkerestem a telóm. Várjunk csak! Nincs is meg a száma. Akkor hogyan tovább? Megkeresem, hiszen csak egy utcával laknak lejjebb.
-Sophia!! Elmentem sétálni!-ordibáltam fel.
-Rendben! Majd beszélünk!-szólt vissza.
Felkaptam a táskám és a cipőm , majd kinyitottam az ajtót. Elég hideg lett ezért felvettem a bőrdzekim. Sétálgattam egy keveset amikor elértem az utcát. Na és hogyan tovább? Ó, Mila te lángész persze , azt sem tudod hol lakik! Fejbe csaptam magam. Egy kocsi fordult be az utcába és megállt egy ház előtt.  Egy lány szállt ki, nem mondom , de elég jól nézett ki. Jajj csak ne Drew-hoz jöjjön! Annyira megkedveltem. Kissé belé is zúgtam. Követtem a csajt . A 65-ös számú házba tartott. Szerencsémre , annak a házba ahova ment , szóval volt ott egy kisebb utca. Besurrantam a kis utcába. A kerítés fölött pont beláttam a nappaliba.
-Kit keresel?-kérdezte egy ismeretlen hang. Eléggé megijedtem és a hang irányába fordultam. A ház kerítésén egy ikerpár ült.

-Öhmm, senkit...-nem tudtam mit mondani. Tiszta cukik voltak, de úgy mint kisfiúk. Leugrottak a kerítés azon oldalára, ahol én voltam.
-Na, hátha tudunk segíteni.-mondta most a másik kis srác-Amúgy Adam és Chris-mondta a világosabb ppólós, ezek szerint Adam.
-Mila-nyújtottam kezet és ők elfogadták- igazából Andrew Collins-t keresem.
-Drew-t? A bátyánk amúgy-mondta Chris- Hát nem tudom , hogy ráér-e mert itt a barátnője, valami Cindy vagy ki...Tudod nem bírjuk a csajt.-Adam mondta ki azt, amitől féltem. Most úgy hangozhat , mintha már járnék Drew-val és úgy csalna meg , pedig csak egyszer találkoztunk.
-Óh értem-hajtottam le a fejem.
-Talán te is a barátnője vagy?-kérdezte nagy szemekkel Chris.
-Nem-nem, eddig csak egyszer talákoztunk, de elkérte a számom és hát tudjátok... Áhh , nem nem untatlak titeket ezzel!-legyintettem és elakartam indulni.
-Valójában, jó hogy itt vagy addig se kell Cindy-vel társalognunk. Az a nő egyszerűen kiborító! Még soha nem játszott videójátékkal! El tudod ezt képzellni?-háborodott fel teljesen Adam- Mondd , hogy te játszottál már...
-Persze hogy játszottam már! Van egy bátyjám és 4 idióta barátja, ha meglátogatom őket mindig játszunk , mert nincs mit csinálni.
-Az jó!-mondta megkönnyebbülten Chris .
-Chris! Adam ! Gyertek , szórakoztassátok kicsit Cindy-t amíg Drew-ra vár!-szólt ki gondolom a fiúk anyukája a hátsó ajtón.
-Jajj ne!-néztek kétségbeesetten a fiúk.
-Tudok segíteni valahogy?-úgy megszerettem ezt a két kis srácot, hogy muszáj volt segítenem.
-Gyere be velünk! Játszhatnál velünk valamit az Xbox-on akkor legalább Cindy se piszkálna minket , meg Drew-t is megszivathatod kicsit!
-Jó ötlet!
-Oké gyerünk!-pacsiztak össze majd átmásztunk a kerítésen. Újra 11-nek éreztem magam.
-Amúgy hány évesek vagytok?-ugrottam le a kerítésről.
-14-vágták rá-És te?-kérdezte Adam.
-18, de most 11-nek érzem magam.