3.fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom , hogy csak most hoztam új részt, csak nem jött az ötlet :/ De majd igyekszem ! Ez is elég gyatra meg rövid léett , de már sokat várattam , azokat akik olyan kedvesek és elolvasnak :D Még nagyin-nagyon az elején vagyok , meg nem is nagyon vagyok jártas a blogokban , így nem tudom mit jelent a 133 megtekités, de nekem elég sokat , bár lehet csak 1-2 ember olvas , de legalább olvasnak :D Szóval Jó szórakozást, és sok sikert , hogy élvezzétek , mert mondom ennél rosszab sose volt  és remélem sose lesz :D




Mikor lehuppantam a kerítésről a szám tátva maradt. Mikor körbenéztem köpni-nyelni nem tudtam. Most vettem csak észre , hogy milyen gyönyörű is ez a ház. Ezek szerint Drew-ék elég tehetősek. Az udvar hatalmas volt, és gyönyörű. A fű tökéletesen zöld és egyforma. A kert végében pár gyümölcsfa díszelgett. A teraszon egy fa asztal volt , kisebb fotelekkel. Mindenhol gömb égők és még 2 babzsák is ott gubbasztott.
-Váó..-tátottam el a szám.
-Köszi-röhögött rajtam Chris. Megütöttem a vállát.
-Áúú-simogatta az eltalált helyet. Erre csak rányújtottam a nyelvem.
-Jól van.. biztos valamit ittál mielőtt ide jöttél..-jegyezte meg Chris. Megforgattam a szemem, de nem volt már időm visszavágni , mivel a hátsó ajtóhoz értünk. A fiúk összenéztek és Adam kifújta a levegőt. Lenyomta a kilincset és elhúzta az ajtót. Nem csalódtam. A ház többi része is olyan szép volt mint a kert.(ezt rá bízom a fantáziátokra-szerk.)
-Ó, végre fiúk-jött be az anyukájuk-öhhm.. ki az új kis barátotok?-mutatott rám.
-Ő nem a mi barátunk , vagyis eredetileg nem hozzánk jött, hanem Drew-hoz-válaszolt Chris.
-De ahogy tudom, más dolga van-bátorodtam fel és átnéztem Adam válla fölött Cindy-re. Igen , olyan magasak voltak a fiúk mint én. Na jó picivel magasabb voltam , de előttem álltak. Ahogy gondoltam, Cindy a tipikus szőke volt. Rágózott és a körmét nézegette. Feszülős top,cicanadrág, 20 centis magassarkú.
-Miért kerested Drew-t?-kapta fel a fejét Cindy.
-Semmi  különös, de most asszem más dolgunk van-néztem rá a fiúkra.
-Jajj tényleg , menjünk ott a Tv a nappaliban- engedett előre Adam.
-Anyu, valami kaját kaphatnánk?-fordult vissza Chris.
-Persze, de ne készítsétek ki szegény...
-Mia -válaszoltam
-Igen, Miát.-majd elment a konyhába és egy tál chipssel és egy üveg kólával tért vissza.
-Kösz-köszönték meg a fiúk.
-Semmi, de ne olyan hangosan, mert dolgoznék picit.
-Rendben-feleltem a fiúk helyett. Anyukájuk felment az emeletre. Néztem míg elment, majd az egyik fotelban ücsörgő Cindy-re néztem. Szikrákat szórt rám. Gyorsan elkaptam a fejem .
-Mit játszunk?-kérdeztem.
-Szerintem Kinect-ezzünk -mondta Adam.
-Oké,  és azon belül?
-Sport?
-Oké-mentem a tv-hez és bekapcsoltam a szerkenytyűt , majd beratam a Cd-t. 
-Jajj, nem is mondtam érezd magad otthon! -jött le a lépcsőn anyukájuk. Felkapott egy táskát majd visszament
-De ahogy látom , már megoldottad-nevetett Chris.
-Ó fogadjunk, hogy megverlek akármiben !-adtam  fel a kihívást.
-Kihívás elfogadva-pattant fel Chris.Elkezdtünk játszani én pedig nem foglalkozva Cindy-vel, elengedtem magam.
-Nee!-zuhantam a földre, mivel Chris elvert a játékban- Miért?-emeltem kezeimet az ég felé, majd felálltam.
-Majd máskor!-ütögette meg a vállam Chris, és egy büszke fejet villantott. Én csak rányújtottam a nyelvem, nem volt kedvem reagálni. Leültem a kanapéra és ittam a kólámból. Még mindig ittam amikor Adam egy óriásit tanyált    a szőnyegen.  Annyira kellett röhögnömk ,hogy kiköptem a kólát a földre és leestem a kanapéról. Mindenki már a halálán volt a sok nevetéstől, persze Cindy megforgatta szemét és valami olyat motyogott , hogy "dedós". Egyszer csak Drew jött le a lépcsőn. Mindhárman ránéztünk és úgy maradtunk , eredeti állapotunkban: a földön , lábunk az égben és csak bámultuk őt, ő meg a lépcsőről nézett le.
-Ööö... Hello.-mondta zavartan és lejött végre.
-Hali!-villantottam egy nagy mosolyt. Annyira aranyos ez a srác, de már lemondtam róla.
-Sziveeem!-szaladt oda Cindy és lesmárolta, csak hogy kimutassa ő az övé.
-Basszus és nem vettük föl..-szomorkodott Chris. Miközben Drew és Cindy smároltak , láttam , hogy a fiú a szeme sarkából rám nézett. Most már elkéstél! Gondoltam és feltápászkodtam, majd segítettem a fiúknak is.
-Szerintem én megyek-indultam az ajtó felé.
-OKé , szia Mila , majd még átjöhetnél néha-szólt utánam Adam.
-Persze , Drew úgyis tudja a számom-böktem felé a fejemmel. Chris felmutatta hüvelykujját, jelezve , hogy oké.
-Akkor, legyen jó estétek!-köszöntem el Drew-éktől.
-Szia- mondta Cindy, kissé lekezelően, de nem nagyon izgatott.
-Szia-mondta Drew. Kiléptem az ajtón. Vegyes érzelmeim volta miközben sétáltam haza. Egyrészt nem tetszett , hogy Drew elkéri a számom meg minden, erre itt van neki Cindy. Aztán Cindy kis féltékenysége irántam , és egy jó hír. Lett 2 új idióta haverom. Már az ajtónk előtt voltam amikor ordibálást hallottam.
-O-o- rohantam és kicsaptam az ajtót. Amint beléptem megcsapott a füst. 
-Hát ti meg...-köhögtem folyamatosan. Sophie szaladt el mellettem hirtelen egy poroltóval. Lefújta a sütőt , amíg Lucy kinyitotta az ablakot. Eddig észre se vettek nagyon , viszont amikor megfordultak , olyan fejet vágtak amit soha a büdös életbe nem felejtek el. Olyan ijedt arcot vágtak ,amitől egyből rám jött a nevetőgörcs. Mikor abbahagytam rámutattam a sütőre.
-Pizza-mondta Sophia.
-Jól van , akkor rendeljünk inkább- tárcsáztam már a pizzázót. Rendeltem 2 sajtos kukoricásat , meg egy virslis sajtosat.
-Köszönöm , viszlát-tettem le a telót. A két jómadár tiszta lisztes volt és lesütötték a szemüket. Mély levegőt vettem , mintha ideges lennék.
-Kivel kezdjem?-mondtam , vagyis inkább próbáltam komoly hangon szólni hozzájuk. Sophia gyorsan rámutatott Lucy-re és elrohant a nappaliba. Én közelebb léptem Lucy-hez , aki erre összerándult.
-Nyugi, nem vagyok ideges-tettem kezem a vállára. 
-Huhh, már megijedtem..
-De többet ne próbáljatok főzni jó?
-Értettem-szalutált.
-Elmentem zuhanyozni , majd fizessétek ki a pizzát-szóltam vissza már a lépcsőfordulóból. 
-Öööö.. Mila..-hallottam hogy szól valamelyikük.
-Szerint..-nyitottam be a fürdőbe és beleütköztem egy srácba. Mi? Egy srácba?? Nem ismertem fel. Szőke , kék szemű és irtó cuki volt. Lehet kissé el is pirultam , mivel 10 centire állt tőlem és nagyon jó illata volt. Aztán belegondoltam , hogy a lányok egy fiút rejtegetnek. Hirtelen felindulásból megfogtam a pólójánál és lehúztam a lépcsőn. Szegény gyerek megszólalni nem mert.
-Khmm-köhögtem , mivel a lányok azt színlelték, hogy tv-znek. Rám néztek , és olyanfajta ijedség jelent meg rajtuk ami még a pizzán is túl tett.
-Ez ki?-mutattam a fiúra.
-Niall...-suttogta Lucy.
-Niall ki?-fordultam a fiú felé. Kíváncsi voltam már a hangjára is.
-Niall Horan.
Ott helyben haltam meg.Nemhogy szívdöglesztően néz ki , még a hangja is tökéletes. Most már biztos voltam benne , hogy elpirultam. Onnan is , hogy Lucy és Sophia fütyülgetni kezdtek.
-És te?-kérdezte kissé félénken.
-Mila-szedtem össze magam- Kunis.
-Szia-ölelt meg. Kissé megijedtem , de viszonoztam. Biztos valami itteni szokás , vagy ilyesmi. Nagyon nem érdekelt mert egyszerűen csodás volt hozzáérni. Egyből tudtam , hogy belezúgtam. Ilyet nem lehet magyarázni, csak érezni. Nem is ismertem és mégis csupán az érintésétől elszállt minden gond a fejemből. A lányok titkolózása, a pizza, minden. Már vagy 2 perce öleltük egymást. Ezt egy biztató dolognak éreztem. Vagyis ő sem bánta
-Khmm-hallottam egy 5. ismeretlen hangot. Elengedtem Niall-t. Már a nevére is jó volt gondolni.A hang irányába fordultam és még 4 fiút vettem észre. Sophiáék felé fordultam és "normálisakvagytok??!!" fejet vágtam. Kérdőn néztem rájuk , ők pedig óvatosan a tv felé fordultak.
-Ó , szóval már tagadtok is - szólt egy barna hajú fiú. Piros gatya és csíkos póló volt rajta. Mintha már láttam volna valahol... Na mindegy. Gatyája fel volt tűrve és fehér alacsony szárú cipőt viselt. Mint egy matróz. Elég helyes volt , pont úgy mint a többi fiú. Az egyiknek nagyon göndör haja volt és sármos mosolya.Blézer volt rajta egy egyszerű fehér pólóval. Hmm, elegáns. A 3. gyerek , vagyis fiú, mert szerintem egy idősek velünk, na szóval a srác. Fekete felállított haj , egy szőke tinccsel. Aha, megvan a rossz fiú is. Fekete csőgatyát és bakancsot viselt. A pólóján egy nekem nagyon tetsző felirat volt: . Ezekszerint nem tud táncolni? Sebaj én se tudok. A következő fiút már megismertem.
-Liam?
-Igen..-vakargatta a fejét.
-Ó szia!-integettem neki egy agy mosollyal.Valahogy így: (Na jó , azért nem voltam ilyen fiús.. XD bocsi fáradt vagyok...)
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte Sophia.Hirtelen rákaptam a fejem , így belé fojtva a szót.
-Niall bemutatsz a barátnődnek?-kérdezte a göndörke. Aha, a flörtölős. Én és Niall is kissé belepirultunk.
-Ő itt Mila, és nem a barátnőm..-nézett rosszalóan a göndörkére.
-Még-suttogta Lucy Sophia-nak. Figyelmen kívül hagytam , inkább kiváncsi voltam a fiúkra.
-Harry - jött oda a göndörke és kezet fogtunk. Baromi nagy keze volt... Fura.
-Louis- oké , megtudtuk matrózka nevét is. Höhö, meg is van ,hogy fogom majd hívni.
-Zayn-fogtam kezet a rossz fiúval. Féloldalasan rám mosolygott, amikor elkezdtem olvasni a pólóját. Tudtam mi van ráírva, de muszáj volt közelről is megnéznem.
-Nyugi , én se tudok táncolni-nevettem el magam.
-Biztos hazudsz-jött oda Niall, és az arcomat kezdte fürkészni, hogy hazudok-e. 2 perce ismerem őket és máris milyen kedvesek. Juhú, lesz kivel hülyéskedni. Áhh, mért is áltatom magam , nem is vagyok vicces. Én csak röhögök mindenen.
-Nem hazudok-hajoltam közelebb a szőkéhez.
-De hazudsz-fogta meg az egyik kezem , másik kezével pedig a derekam és elkezdtünk "tangózni". A műsorunk annyiból állt , hogy össze-vissza ugráltunk a többiek meg röhögtek rajtunk. A nagy ugrálásban nem vettük észre a kanapét és ráestünk. Mindkettőnk megilletődött egy kicsit így röhögve szálltunk le egymásról.
Csöngettek, gondolom a pizza. Odaszaladtam apulthoz , lekaptam a pénzt és a bejárati ajtóhoz siettem. A fiúk közben elterpeszkedtek a kanapénkon . Nagyon otthon érzik magukat, talán ezelőtt is voltak már itt?...
Kinyitottam az ajtót , de nem a pizzafutár volt...

Hali! Megszeretném köszönni mindenkinek aki megnézte a blogot, mivel elértem a 100 megtekintést!! Köszi :) Kaptam egy díjat Domi-tól ^^.


1. Miért döntöttél úgy, hogy írni fogsz?
Mert a másik blogot kissé sietve írtuk és szerettem volna egy másikat amiben próbálom részletesebben leírni a dolgokat :D 
2. Hogy pattant ki a fejedből az ötlet?
Hát nem is tudom, csak úgy gondoltam egyet elkezdtem írogatni és onnan csak úgy jött....
3. Ki a kedvenced a bandából? Miért?
Nialler , mertmolyan kis vicces, nevetős és én az olyan fiúkat szeretem akik boldogan élnek ^^
4. Hány éves vagy?
14
5. Kérdtél valaha segítséget a blogoddal kapcsolatban?
Nem. Vagy ha igen akkor nem emlékszem rá XD
6. Mennyi idő telt ez az ötlet kipattanása és a blog megalkotása között?
Fú, 2 másodperc? :D
7. Mit éreztél, mikor megkaptad az első hozzászólást?
Te voltál és nagyon , nagyon örültem :D
8. Milyen gyakran írsz a blogodba?
Az első 2 rész sec-pec alatt megvolt, viszont most mindig elfelejtek de már nem sok kell :D
9. Részletről részletre átgondoltad a sztorit, vagy minden spontán jön?
Spontán :D
10. Szoktad hirdetni a blogodat? Ha igen, hol?
Nem nagyom, max twitterre kiírom ha van új rész
11. Ha elakadsz, általában gyorsan tovább tudod vinni s sztorit, vagy visszaolvasod és változtatsz egy-két 
dolgon?
Hát inkább folytatom , mert nem szeretem megváltoztatni a véleményem :D

Bocsi de most nincsenek jelöltek majd később írok csak tabletről vagyok és nehéz :D 
 Köszi Domiii ^^ 

2. fejezet

-Hát , akkor majd találkozunk-kísértem ki Drew-t a kapuig.
-Hát, igen remélem- vakargatta megint a tarkóját- Szóvaaal... meg tudnád adni a számod?-nézett fel rám , kérlelő szemekkel.
-Persze!-mondtam boldogan, hogy kicsit enyhítsek az izgulásán. Elövette a telóját és átnyújtotta nekem. Gyorsan bepötyögtem a számom és elmentettem Mia néven.
-Köszi-mondta egy 1000 watt-os mosollyal.
-Nincsmit- viszonoztam a mosolyt.
-Hát akkor szia-és elment.
-Szia-integettem , majd visszamentem a házba. Hogy a halálba nem találkoztam én még vele? Már itt lakunk nem is tudom mennyi ideje, és még csak Bryan az egyetlen barátom.
-Na , mizu?-kérdezte Soph, miközben kakaót ivott.
-Semmi, meglett a telóm , jajj képzeld láttam Lucy-t Liam Payne-el tudod abból a bandából- tettem le a táskám , mert még mindig rajtam volt.
-Hogy mi??-köpte ki Soph a kakaót . Annyira vicces volt, hogy muszáj volt elröhögnöm magam.
-Igen-igen, Bryan mondta , hogy ő az, jajj tényleg Bryan...-ültem le mellé a kanapéra és rá vigyorogtam.
-Mi van vele?-nézte még mindig a tv-t , de én láttam rajta , hogy elpirul, mondjuk lehet , hogy csak képzelődtem.
-Hát , tudod elég jól néz ki ...-próbáltam utalgatni.
-Igen...tudom-suttogta, de én meghallottam.
-Aha!-mutattam rá - szóval neked is tetszik!
-Miért én tetszek neki?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Hát nem is tudom hogy elmondjam-e...-húztam kicsit.
-Na!-lökdösött oldalba.
-Jól van, hát igen tetszel neki!-lélegzet visszafolytva vártam a reakcióját. Akkora mosoly ült ki az arcára, hogy azt leírni nem lehet. Gyorsan átkapcsolt egy zene csatornára, ahol éppen az 1D új száma ment a Live While We're Young. Felállt a kanapén, majd magával húzott és énekelve ugráltunk , bár én még a szöveget se tudtam , de azért ugráltam vele ő meg torkaszakdtából énekelt. Vége lett a számnak, mi meg a fáradságtól összerogytunk a kanapén.

-Oké, oké nyugi!-toltam le a vállánál fogva Sophiát a kanapéra.
-Jajj istenem  most mit csináljak? Elmenjek a kávézóba?
-Hát , nem tudom...menjél-vetettem oda.
-Juhúú!!-szaladt fel a szobájába.
-Jaj istenem te lány...-mondtam halkan mosolyogva. Mit csináljak? Gondolkoztam magamban. Felhívom Drewt. Vagy ne? Túl korai? Nem hiszem. Felhívom. Odanyúltam a táskámért és megkerestem a telóm. Várjunk csak! Nincs is meg a száma. Akkor hogyan tovább? Megkeresem, hiszen csak egy utcával laknak lejjebb.
-Sophia!! Elmentem sétálni!-ordibáltam fel.
-Rendben! Majd beszélünk!-szólt vissza.
Felkaptam a táskám és a cipőm , majd kinyitottam az ajtót. Elég hideg lett ezért felvettem a bőrdzekim. Sétálgattam egy keveset amikor elértem az utcát. Na és hogyan tovább? Ó, Mila te lángész persze , azt sem tudod hol lakik! Fejbe csaptam magam. Egy kocsi fordult be az utcába és megállt egy ház előtt.  Egy lány szállt ki, nem mondom , de elég jól nézett ki. Jajj csak ne Drew-hoz jöjjön! Annyira megkedveltem. Kissé belé is zúgtam. Követtem a csajt . A 65-ös számú házba tartott. Szerencsémre , annak a házba ahova ment , szóval volt ott egy kisebb utca. Besurrantam a kis utcába. A kerítés fölött pont beláttam a nappaliba.
-Kit keresel?-kérdezte egy ismeretlen hang. Eléggé megijedtem és a hang irányába fordultam. A ház kerítésén egy ikerpár ült.

-Öhmm, senkit...-nem tudtam mit mondani. Tiszta cukik voltak, de úgy mint kisfiúk. Leugrottak a kerítés azon oldalára, ahol én voltam.
-Na, hátha tudunk segíteni.-mondta most a másik kis srác-Amúgy Adam és Chris-mondta a világosabb ppólós, ezek szerint Adam.
-Mila-nyújtottam kezet és ők elfogadták- igazából Andrew Collins-t keresem.
-Drew-t? A bátyánk amúgy-mondta Chris- Hát nem tudom , hogy ráér-e mert itt a barátnője, valami Cindy vagy ki...Tudod nem bírjuk a csajt.-Adam mondta ki azt, amitől féltem. Most úgy hangozhat , mintha már járnék Drew-val és úgy csalna meg , pedig csak egyszer találkoztunk.
-Óh értem-hajtottam le a fejem.
-Talán te is a barátnője vagy?-kérdezte nagy szemekkel Chris.
-Nem-nem, eddig csak egyszer talákoztunk, de elkérte a számom és hát tudjátok... Áhh , nem nem untatlak titeket ezzel!-legyintettem és elakartam indulni.
-Valójában, jó hogy itt vagy addig se kell Cindy-vel társalognunk. Az a nő egyszerűen kiborító! Még soha nem játszott videójátékkal! El tudod ezt képzellni?-háborodott fel teljesen Adam- Mondd , hogy te játszottál már...
-Persze hogy játszottam már! Van egy bátyjám és 4 idióta barátja, ha meglátogatom őket mindig játszunk , mert nincs mit csinálni.
-Az jó!-mondta megkönnyebbülten Chris .
-Chris! Adam ! Gyertek , szórakoztassátok kicsit Cindy-t amíg Drew-ra vár!-szólt ki gondolom a fiúk anyukája a hátsó ajtón.
-Jajj ne!-néztek kétségbeesetten a fiúk.
-Tudok segíteni valahogy?-úgy megszerettem ezt a két kis srácot, hogy muszáj volt segítenem.
-Gyere be velünk! Játszhatnál velünk valamit az Xbox-on akkor legalább Cindy se piszkálna minket , meg Drew-t is megszivathatod kicsit!
-Jó ötlet!
-Oké gyerünk!-pacsiztak össze majd átmásztunk a kerítésen. Újra 11-nek éreztem magam.
-Amúgy hány évesek vagytok?-ugrottam le a kerítésről.
-14-vágták rá-És te?-kérdezte Adam.
-18, de most 11-nek érzem magam.

Szóval, sziasztok!
Úgy döntöttem kezdek egyedül is egy blogot! Bocsi csajok, de ilyen kedvem volt.
Hát akkor el is kezdeném először a szereplőkkel  majd az 1. résszel. Próbálok majd sok képet és zenét is hozni!

Szereplők

Amelia  Kunis

Ebben a történetben 18 éves. Van egy bátyja és egy húga. Tavasszal költözött el szüleitől, mivel elég jól megy nekik, és kapott szülinapjára egy lakást London egyik külvárosában. Már nem jár iskolába, hanem egy újságnál dolgozik. Szeret fotózni, írni és imád zenét hallgatni. Néha bulizik, viszont akkor eléggé elengedi magát. Kedvenc színe a zöld. Van egy vadász görénye Aladdin. Néha furának hiszik, mivel nem a mostani zenét szereti , hanem a régi rockot.

Siva Kunis

Mia bátyja. Egy bandában énekel a jól ismert The Wanted-ban. Vezetéknevét megváltoztatta , nehogy valami bántódás érje Mia-t.  Magas , barna bőrű , barna hajú és egy szívtipró. Nagyon hűséges barát tud lenni, de ha kizökkentik, eléggé megváltozik, ezért párszor már balhéba keveredett. Derűs napjain (és persze szabad) sokat szokott beszélgetni húgaival.

Lucy Kunis

Ő a harmadik testvér. Nővéréhez eltérően ő rengeteget bulizik. Viszont nem azért , hogy halálra piálja magát és tiszta hülyét csináljon magából, hanem azért mert egy 1 éves csrediák programban vesz érszt és a tinik bulizási szokásairól ír egy beszámolót. Most Londonban lakik nővérével. Eléggé tanulós fajta , de eltduja engedni magát, persze mindig tanácsot kér nővérétől. Néha bejár fotózásokra is modellkedni, bár nem ebben   a szakmában kíván tovább menni.

 Sajnálom , de muszáj volt beleraknom magamat is. (:D)

A történetben Sophia Grace  leszek.

 Imádom a barátaimat és sosem hagyom őket cserben. Szeretek kerítőnősködni , viszont nekem még nem volt barátom. A történetben Lucy legjobb barátnője vagyok, de Mia-val is  mindig jól kijöttem, ha kellett neki valaki én mindig ott voltam. Ahoz képest, hogy ő 18 én meg csak 16 elég jól kijöttünk. Néha még pasi ügyben is ki tudtam segíteni. A két jómadárral lakom, mert Lucy-t nem akarták elengedni egyedül jöttem vele én is. Bár én otthon tanulok, mivel elég jó memóriával áldottak meg, nem sokat jött a tanár.

One Direction

 Gondolom őket nem kell bemutatni. A történetben mindenki uyganolyan mint most, de a barátnőket illetve , csak Eleanor jött  képbe és lehet , hogy csak ő is fog.

És akkor itt az első rész!

-Jajajajajajaj-fogtam a fejemet , miközben össze-vissza szaladgáltam a szobában. 

-Mi az ? Mi történt?-szaladt ki Sophia . Megtorpant , körben nézett ijedt tekintettel, majd mivel gondolom látta ,hogy nem ég a ház megnyugodott. Az itthoni szerkójában volt, ami nála a kosaras gatyája és egy fekete top-ból állt. 

-Elveszett a telefonom!-mondtam teljes kétségbeeséssel és leguggoltam a földre-Ezt nem hiszem el ,csak én lehetek ilyen béna-temettem arcomat a kezeim köze.

-Jajj istenem! Hát veszel egy másikat.-nézett rám  értetlenül.

-De benne van minden telefonszám, a képeim , a jegyzeteim, MINDEN!-néztem fel rá kétségbe esetten- Elmegyek megkeressem!-álltam fel hirtelen.

-Nekem 8...-vont vállat , majd bement a szobájába.  Felkaptam a bőrdzsekim és a táskám. Volt nálam egy kevés pénz meg egy kis szájfény. Lebaktattam a lépcsőn, mivel csak két emeletes a házunk. Nem emeletes házban laktunk, mint a többi tini akik ide költöznek. Á, nem az én szüleimnek mindig kell a felhajtás, ezért kb. egy kisebb villát kaptam.

 Imádtam itt lakni. A szobám szép fű zöld színe, a nappali meleg érzete és a jól felszerelt konyha, ahol minden nap valami mást próbáltam ki. Leszaladtam a földszintre,  majd ki az utcára.

-Hol is jártam ma?-töprengtem a járda közepén- Ja tényleg a kávézóban!-mutattam fel az ujjamat , mint a rajzfilmekben. Egy elég jó kis lakóközösségben laktunk és szerencsémre, volt a közelben egy kis kávézó. Tudni illik, nagyon nehezen ébredek fel és mindig iszok kávét , bár lekéne szoknom, mert sárgák lesznek a fogaim. Ettől még nem nagyon féltem ,mert nem látszott meg. 5 perc gyors gyaloglás és ott is vagyok.

-Szia Bryan!-integettem az én kedves kis ismerősömnek. Már törzsvendégnek számitottam, mindenki ismert.

(Bryan , amikor fel kellett vidítani , ő mindig megtette amit megtudott)

-Szia , mi van itt hagytál valamit vagy még mindig álmos vagy?-mosolygott rám , mire én egy gúnyos mosollyal viszonoztam.

-Igazából, igen itt hagytam valamit. Nem láttad a telefonom?-néztem rá kérlelően.

-A Blackberry-t?

-Ühümm-bólintottam.

-Hát nézz körül, még senki nem hozta ide-mondta majd az asztalok felé bökött a fejével.

-Rendben köszi-indultam el , de gyorsan visszacsúztam-Ó, és ja összedobhatnál egy frappét-vigyorogtam rá.

-Ahogy kívánod-majd elment a hozzávalókért.

-Majd kiabálj!-mutattam fel az egyik ujjamat, miközben az ajtó felé kiabáltam, oda ahova elment.

-Meglesz!-szólt vissza.

-Imádlaak!-majd küldtem felé egy puszit. Mindig azt játszom, mintha a barátnője lennék, mivel sokan rámozdulnak, ugyebár elég jól néz ki. Így szoktam kárpótolni , azokért az estékért amikor csak értem kinyitotta a kávézót, mert én rossz paszban voltam.

-Én is téged!-jött vissza a cuccokkal. Én elindultam az asztalok felé. Egy  (gondolom) pár éppen oda ültek le ahol én voltam egy fél órával ezelőtt.

-Jajj bocsá...-mentem oda , de megakadtam. Az én drágalátos húgom volt az. 

-Ó, sziaa Mila. Hát te?-nézett fel rám azokkal az iszonyú nagy szemeivel. Ez már családi vonás volt, csak Siva maradt ki valahogy, gondolom mert fiú.

-Sziaa..., hát tudod itt hagytam a telóm-és megpillantottam a hőn szeretett kis telóm az itallap alatt-de meg is van!-kotortam elő, és véletlenül meglöktem a srácot.

-Jajj bocsánat!-mondtam, amíg ő lehúzta a szemüvegét és a kapucniját. Gyönyörű barna szemei és felállított haja volt. Jó ízlése volt a húgomnak. De honnan szedett fel egy ilyen srácot?

-Elnézést , még be sem mutatkoztam. Liam-nyújtotta a kezét.

-Őőő, szia Mila vagyok, Lucy nővére-viszonoztam a kéz fogást.

-Na, de én hagylak is titeket!-mondtam majd visszasiettem a pulthoz.

-Meglett?-kérdezte Bryan , miközben nekem nyújtotta a frappémat.

-Igen, de mást is találtam.

-Mit?-nézett értetlenül.

-A húgomat, egy elég helyes sráccal..-mondtam és beleszürcsöltem a mogyorós itókámba.

-De hát én itt vagyok?-színlelte , mintha megbántottam volnaa.

-Jajj te - röhögtem rajta- valami Liam vagy ki, de még a vezetéknevét se mondta el.

-Nem Liam Payne?-kérdezte és én furcsálóan ránéztem- az uncsitesóm imádja azt a bandát, a One Direction-t és ha meglátogatjuk folyton róluk hadovál, én meg kénytelen vagyok figyelni. Barna felálló haj, barna szemek? Igaz?

-Hát igen, de akkor meg mit keres egy hírességel itt a húgom?

-Na pont, te mondod , mert a te bátyád nem egy szupersztár, áhh nemm-csóválta a fejét.

-Jól van, na de poénos kedvünkben vagyunk-tettem csípőre a kezem-Mindegy is megyek haza , mert Sophia még valami bulit csinál nekem. Na pá!-megakartam fordulni, de Bryan megfogta a vállam.

-Figyu, tudom, hogy ciki, de nem kérdeznél rólam Sophiától?-kérdezte elpirulva
-De, persz... miért tetszik?-néztem rá nagy szemekkel, mert eddig nemsok mindent mutatott a lány felé.
-Nem, a konzervnyitót akarom kölcsönkérni!-nézett rám mint egy hülyére- Persze , hogy tetszik,akko nem kérnélek meg!
--Jól van na- vágtam be a durcát.
-Na , ne haragudj...-simogatta meg a vállam.
-Jó, nem haragszom és megkérdezem , de most már tényleg szia!
-Rendben. Szia!-integett .
Kiléptem az jatón és a szél fújta a hajamat. Semmi extra, az általános öltözékemben voltam. 

Hazafele vettem az irányt. Most kicsit lassabban mentem. Kezemben a frappémmal és a telefonommal, amiből föl se néztem. Egyszer csak a lábamnál egy kis kutyát vettem észre.

-Hát te?-emeltem fel , mert egyedül volt.

-Úúú-futott felém egy fiú- Köszi, hogy elkaptad épp szökésben volt.-mosolygott rám.

-Akkor jó , hogy itt voltam.-mosolyogta vissza. Hirtelen egy lány hangot hallotam magam mögül, nem túl közel.

-Ó-ó-kerekedtek ki a szemei-Gyere!-megfogta a kezem és berántott az egyik bokor mögé. A kutyus jött utánunk.

-Te mit csinálsz?-kérdezte kissé felháborodva. 

-Shhh! 

Befogtam a számat. Ott ültünk a fűben , mikor elkezdett felemelkdni. Kinézett és megkönnyebült amikor nem látott senkit. Felállt és felsegített engem is.

-Sajnálom-mondta lehajtott fejjel és megvakargatta a tarkóját.

-Semmi gond, de ki volt az a lány?

-Az exem.

-Ja, gondoltam amúgy... Jajj , vérzel-mutattam a karjára.

-Áhh , semmi csak egy karcolás- legyintett.

-Elferdőződhet. Gyere otthon beragasztjuk.

-Nem , tényleg nem kell...-mentegetőzött.

-Na gyere!-fogtam meg a pulcsijánál , egy kicsit megindítottam , utána már jött magától. A kis szörmók végig követett minket.

-Amúgy, még a nevedet sem árultad el-mondta zsebre tett kézzel.

-Amelia Kunis, de csak Mia vagy Mila. És te?-néztem rá.

-Andrew Collins. De haveroknak csak Drew. Itt laksz a környéken?

-Igen , ott-mutattam a házunkra.

-Mi egy utcával lejjebb lakunk.

-Az remek , majd még akkor összefuthatunk!-nyitottam ki az ajtót.

-Ez egyértelmű!-jött beljebb mosolyogva.

-Mila?!-kiabált le Sophia az meletről.

-Igen?!-visszaordibáltam.

-Hol a hajsz...-jött le a lépcsőn egy szál törülközőben-Úristen!! -szaladt vissza az emeletre , amikor meglátta Andrewt.

-Hát ez meg ki volt?-kérdezte elkerekedett szemekkel Drew.

-Ja húgom meg az én barátnőm . Itt lakik velünk.

-Óh, neked van egy húgod?-ült le az egyik bárszékre, amíg én előkjerestem az elsősegélydobozt.

-Igen Lucy, meg egy bátyám Siva.

-A Wanted-ból?

-Igen , ismered őket.

-Ja , hallottam már róluk. Szhhh- szisszent fel amikor lefújtam fertőtlenítővel a sebet.

-Bocsánat-motyogtam a hajamba.

-Semmi, gond inkább én köszönöm , hoyg csak most ismertél meg, demár így gondoskodsz róla-vigyorgott rám oldalról.

-Semmiség.

Na szóval-jött le Sophia az emeletről , most már itthoni ruhájában- Mila, ezért még egyszer kinyírlak, és amúgy szia Sophia-nyújtotta a kezét Andrew-nak.

-Andrew, és nyugi nem láttam semmit.

-Remélem is!-röhögött Sophia , amíg elsétáklt a hűtőig.

-Jajj, nekem mennem kell, mert az öcséim még megölnek, ha elveszítem a kutyát-kapta föl a kis picúrt.

-Rendben, gyere kikísérlek.

És hát , most itt a vége, de nemsokára próbálok új részt hozni!
u.i: bocsi , hogy ehez a részhez ninncs zene , de nem találtam szóval itt az egyik kedvencem : Chris Rene: Trouble